Dermedtem álltam egyhelyben, tekintetem Alexre szegeződött.
- Ugyan már Tracy! – kezdi nyájas hangon – Ne vedd magadra.
- De miért Alex? Miért csinálod ezt? Miért kellett megölnöd?
– préselte ki magamból a szavakat, miközben tekintetem Milo holttestére
siklott.
- Ilyen vagyok. – tárta szét a karjait – Egy hatalom mániás.
Egy pszichopata. Milot amúgy – nézett rá ő is a testre – csak szórakozásból
öltem meg, viszont jó szupererősnek is lenni.
Egy ideig nem szóltam, csak meredtem magam elé. Kavarodtak a
gondolataim. Milo és Alex, Alex és Milo, a Különítmény, az álmok.
- Miért küldted nekem azokat az álmokat, amikben megölnek?
- Hogy felkészítselek. – húzta a száját egy hatalmas
vigyorra.
- De mire?
- A velem való találkozásra. Hogy készülj fel, mert
közeledek, és ha elkaplak, nem kegyelmezek, akármilyen erős is ez a kötelék
köztünk.
- Kötelék? – a hangom szinte hisztérkusan hangzott – Mi a
fenéről beszélsz te?
- Jaj, te szegény, szegény pára. Hát nem tudod? – tátja el a
száját és a kezét elé teszi színpadiasan. – Még szép, hogy nem tudod! –
vigyorodik el – Mert aki eltudta volna mondani, az mind meghalt. – nevetett fel
őrülten. Most értem el oda, hogy félni kezdtem. Az még más, ha ereje van az
ellenfélnek, de ha az még őrült is, akkor ez extra veszélyes.
- Emlékszem kisbabakorodban nagyon cuki voltál. – mereng a
semmibe – Folyton mosolyogtál. Nagyon szerettelek.
- Mit akarsz ezzel mondani? Hogy ismerhettél te engem akkor?
– a hangom, akaratom ellenére is megremegett.
- Aztán, ahogy nőttem meggyűlöltelek. – néz rám őrült tűzzel
a szemében. A kérdésemet megválaszolatlanul hagyta, bár biztosra veszem, hogy a
sztori végén megkapom a választ. – Anyáék folytan csak veled foglalkoztak, míg
engem semmibe vettek. – Anyáék? Remegni kezdett a lábam. - Egy őrült pszichológusra bíztak minden nap.
Azt mondogatták, hogy te vagy a legerősebb mindenki közül. És én meg mit tudok
csinálni? Álmokban járkálni, megmutatni a fránya helyes utat! – kiabálta, majd
halkan folytatta tovább - Az egyik éjjel elhatároztam, hogy véget vetek ennek.
Véget vetek neked. Mikor apáék már lefeküdtek, a konyhából elcsentem egy
gyufát. – szinte látom a tekintetében, hogy mennyire élvezte a helyzetet – Bementem
a hálószobába, ahol mindenki békésen aludt. Anya, apa és te. Majd meggyújtottam
a gyufát. – a tenyerét kinyitotta, amiben tűz lobogott fel. Gyermekien kezdte
el nézni. – Egyenesen a bölcsődbe dobtam. A tűz csak terjengett, míg végül te
is felkeltél rá és keservesen sírni kezdtél. Én meg csak álltam ott és néztem.
Látni akartam, ahogy a tűz martaléka leszel. Viszont ŐK is felkeltek. Anya
rögtön a bölcsőhöz futott sikoltozva, míg apa engem kezdett el rázogatni, hogy
mit tettem. Ő maga mondta azt a szemembe, hogy őrült vagyok. – nézett fel rám
és vihogni kezdett. – A saját apám, érted? Végül rájöttem, hogy ők nem
szeretnek engem. Sarkon fordultam. A tűz
már mindent ellepett. Hallottam anyám sikoltozását, miközben a tűz áldozatává
lett. Apám odasietett, hogy megmentse, de már későn. Én már az ajtóban álltam.
Még utoljára visszanéztem rá, majd kulcsra bezártam az ajtót. Azt hittem, hogy
meghaltál, de néhány hónappal ezelőtt hallottam egy olyan hírt, hogy egy
lánynak megvan minden ereje. Ekkor tudtam, hogy túlélted a tűzvészt. És, hogy
meg kell öljelek drága húgocskám! – kacagott fel.
A lábamon már alig bírtam állni. Túl sok volt ez egyszerre.
Alex a bátyám! És kegyetlenül végzett a szüleimmel.
- Megölted őket! – sikítottam fel hirtelen támadt
haragomban. A testemet valami energia löket kezdte átjárni. Lüktetett bennem.
- Igen meg. – vigyorodott el – De nyugodj meg, majd téged is
utánuk küldelek.
- Akkor gyere! – a bennem támadt magabiztosságtól még én is
meglepődtem.
- Majd később. Amikor már teljesen felkészültél. Viszlát
hugicám! – mosolyodott el, majd felém dobta a már el is felejtett tűzlabdát. A
kezemet felemeltem és a tűz semmivé vált. Mikor körülnéztem Alexnek már hűlt
helyét találtam. Én attól befutottam a bokrok útvesztőjébe őrülten a nevét
kiáltva. Végül elértem a szökőkúthoz, vagyis a közepéig. Dühömben sikítottam
egyet, majd összerogytam és sírva fakadtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése