Miután megöltem Alexet az ellenség megadta magát. A csata
után szétrebbent a kis csapatunk. Egyesek, akiknek nem volt hova hazatérniük a
villában maradtak. Még mindig akadtak olyanok, akik az erejüket rosszra
használták fel, ezért alapítottunk egy rendőrséget Marcussal és Taraval az
élen. Ők vezetik a helyet, és a többi villalakó segít nekik. Caleb átvette a
Konfeks vezetését, így most ő a főnök. Lunat, aki félt hazatérni, tárt karokkal
fogadta a családja. Bemutatta neki a barátját, Jaspert, aki mint kiderült, a
szomszéd városban lakik. Lunaval skypon tartjuk a kapcsolatot, de néha
összeugrunk. És én? Én végre hazaértem. Anyáék annyira örültek, hogy még egy
,,partit” is rögtönöztek. Sütögettünk, meg elmeséltem nekik az egész sztorit.
Bár néhány ijesztő részt kihagytam Luke és anyáék érdekében is. Visszatértem a
régi sulimba. Beki nagyon örült nekem. A többiek alig vették fel, de attól
mindenkinek megkellett magyaráznom, hogy New Yorkba kellett mennem meglátogatni
a beteg nagynénémet. Nem tudom, hogy ezt ki veszi be! Miért én mentem, miért
nem apa, vagy anya? Logika! De végül is bevették. És, hogy újra átlagos lettem
e? Hát...
Péntek este van. Végre! Az új szobám nagyon tetszik. Sokkal
jobb, mint a régi. És szintén az emeleten, saját fürdőszobával. Úgy látszik,
apáék észben tartották. Épp netezek, amikor valaki kopog az ablakomon. Rögtön
vigyorogni kezdek, miközben kikászálódok az ágyból és kinyitom az ablakom.
- Mit szólnál egy kis kiruccanáshoz? – nyújtja a kezét felém
Peter, egy ellenállhatatlan mosollyal, amitől elolvadok. Megfogom a kezét, majd
kilépek hozzá.
- Hm. Hová mennénk?
- Mit szólnál Párizshoz?
- Párizs? - egy kicsit húzom még az időt, majd megszólalok.
– Tökéletes! – mosolyodok el.
Ő átfogja a derekamat és megcsókol.
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése