Epilógus

Hát ide is elérkeztünk. Köszönöm, hogy velem voltatok és támogattatok. Köszönöm, hogy velem tartottatok ezen a csodálatos utazáson! Köszönök mindent! <3 :)

Miután megöltem Alexet az ellenség megadta magát. A csata után szétrebbent a kis csapatunk. Egyesek, akiknek nem volt hova hazatérniük a villában maradtak. Még mindig akadtak olyanok, akik az erejüket rosszra használták fel, ezért alapítottunk egy rendőrséget Marcussal és Taraval az élen. Ők vezetik a helyet, és a többi villalakó segít nekik. Caleb átvette a Konfeks vezetését, így most ő a főnök. Lunat, aki félt hazatérni, tárt karokkal fogadta a családja. Bemutatta neki a barátját, Jaspert, aki mint kiderült, a szomszéd városban lakik. Lunaval skypon tartjuk a kapcsolatot, de néha összeugrunk. És én? Én végre hazaértem. Anyáék annyira örültek, hogy még egy ,,partit” is rögtönöztek. Sütögettünk, meg elmeséltem nekik az egész sztorit. Bár néhány ijesztő részt kihagytam Luke és anyáék érdekében is. Visszatértem a régi sulimba. Beki nagyon örült nekem. A többiek alig vették fel, de attól mindenkinek megkellett magyaráznom, hogy New Yorkba kellett mennem meglátogatni a beteg nagynénémet. Nem tudom, hogy ezt ki veszi be! Miért én mentem, miért nem apa, vagy anya? Logika! De végül is bevették. És, hogy újra átlagos lettem e? Hát...

Péntek este van. Végre! Az új szobám nagyon tetszik. Sokkal jobb, mint a régi. És szintén az emeleten, saját fürdőszobával. Úgy látszik, apáék észben tartották. Épp netezek, amikor valaki kopog az ablakomon. Rögtön vigyorogni kezdek, miközben kikászálódok az ágyból és kinyitom az ablakom.

- Mit szólnál egy kis kiruccanáshoz? – nyújtja a kezét felém Peter, egy ellenállhatatlan mosollyal, amitől elolvadok. Megfogom a kezét, majd kilépek hozzá.

- Hm. Hová mennénk?

- Mit szólnál Párizshoz?

- Párizs? - egy kicsit húzom még az időt, majd megszólalok. – Tökéletes! – mosolyodok el.

Ő átfogja a derekamat és megcsókol.

Vége

49. fejezet

Hát íme! Elhoztam az utolsó fejezetet is! Már csak egy epilógus van hátra és vége a történetek. Jó olvasást!

- Ne! – ordítok és a hanghullám elterjedt egészen a látóhatárig, port kavarva maga után. Alex elengedett, mire én talpra estem. Villámok kezdtek cikázni az égbolton. Színtiszta düh árad szét a testemben, és én hagyom. Hagyom, hogy felemésszen. Alexet rögtön kiszúrom a tömegből, majd ráküldök egy halom villámot, és eltalálta. Iszonyú sikítás szakad ki a torkából. Előszedem a pisztolyomat, majd egyet bele lövök a lábába.

- Lám-lám! – mosolyog. – Kibújt a szög a zsákból! Mégis hasonlítasz rám! – aztán felé küld egy tűzgolyót, amit elkapok a kezembe, majd eltüntetem. Mire észbe kapok Alex ismét a fellegek mögé rejtőzött. Én meg utána iramodtam. Megint a felhők rejtekébe burkolózik.

- Már is elbújsz? – kérdezem hisztérikusan – Hisz még csak most kezdődik a játék! – nevetni kezdek, mire villámok szelték át az eget, hozzám közel.

- Én nem bújok el! – terem előttem Warrik dühösen.

- Akkor mutasd meg mit tudsz! – hergelem. Alex sokszorosódni kezdett, majd körbeállt engem. – Ez nem fog megint beválni. – nevetek. – ordítok egyet, majd tűz csap ki az egész testemből felperzselve a körülöttem állókat. Úgy látszik kinyitottam azt a ládát! Az igazi Alex ijedten kap a karjához, ami megégett.

- Már nem tetszik ez a játék! – ordítja. Hirtelen elém kerül, majd valamit a szemembe fújt! Csíp. Nem látok semmit! Feljajgatok, mert megvágta a lábamat. Aztán a vállamba szúrta a kését. Mit kéne tenni? Gyerünk Tracy! Gondolkozz! Közben újabb vágássorozatot küldött rám, mikor azt hittem kitértem az egyik elől, rögtön kaptam egy másikat. A kiképzés! Hagyatkozzak az érzékszerveimre. Menni fog! Lassan egyenletesen kezdek el lélegezni, és várok, fülelek. Érzem a jelenlétét. Itt van! Előhúzom én is a fegyveremet, majd várom, hogy ő lépjen először. Felsikítok, mert eltalálta a karomat. A levegőben nehéz meghallani a léptét. Aztán csodával határos módon meghallottam a szuszogását. Lágy fuvallat cirógatja a bal oldalamat. Ott van! Érzem, ahogy nekiindul a következő vágásnak, amikor és kitérek előle és a mellébe vágom a kést. Felnyög.

- Te kurva! – ordítja, miközben kitisztult a látásom. Ordítva ront felém. Azt hittem, hogy nekem jön, amikor is a semmiből elővett egy pisztolyt, majd lőtt vele. Mivel későn reagáltam vállon lőtt. Azután villámmal lőtt felém, mire én tüzet küldtem rá, és a kettő összeütközött, különböző színekbe borítva az égboltot.

- Jól van! Elegem van! Fejezzük be a kis játékunkat! – minden erőmet összeszedtem. Megbosszulom Petert, Milot, és mindenki mást! Hatalmas energia kezdett a testemben áramlani, majd a felhőkből belém csapódott ezernyi villám. Éreztem, ahogy cikáznak a testemen keresztül, de nem fájt. Jó érzés. Azután belezúdítottam az összeset Alexbe. Próbált kitérni előlem, de ő is látta, hogy ez reménytelen. Megcsapta a villám. Fülsüketítő ordítás tört elő a torkából. Még a csontváza is megmutatta magát. Azután füstölögve zuhanásnak indult, de elkaptam.

- Ne félj bátyó! Nem hagyom, hogy egyedül menj! – azzal vele együtt iszonyú sebességgel száguldottam lefelé Alexel a kezemben. És végül vele együtt a földbe csapódtam. Hatalmas porréteg támadt körülöttünk, valamint a száraz föld perepedezett alattunk. Alex alattam nyomorog meggyötörten, míg én fölé kerekedtem. A késem a szíve fölé helyezem.

- Én győztem bátyus! - ő erre nevetni kezdett, mire én beledöftem a kést a szívébe. Felnyögött, de mosoly terült szét az arcán. Vér bugyogott fel a szájából, miközben elkezdett beszélni.

- Tudod, bizonyos értelemben, mégis kitéptem a szívedet. – aztán fennakadt a szeme.

A haragom elpárolgott, főleg úgy, hogy tudtam igaza van. Gyorsan észbe kaptam. Peter! Félelem vett rajtam erőt. Nem figyeltem a körülöttem lévőkre. Számomra megszűnt a külvilág. Rohantam a fához, ahol Peter mozdulatlan teste hevert. Letérdepeltem hozzá.

- Peter! - a karjaimba veszem, miközben körénk gyűlnek az emberek. – Kérlek Peter! Ne hagyj itt! – zokogom. A kezemet a mellkasára helyezem, és mindent beleadva próbálom megmenteni, de nem értem el eredményt. Összeroskadtam legbelül. – Miért nem tudlak visszahozni! Szeretlek! – a vállába temetem az arcom. Olyan érzés ez, mint amikor a szívedet szögesdrótok veszik körül. Mintha ezer kést döfnének belé. Mintha… kitépnék! Csak sírok és sírok. Aztán, mintha… mintha megszorította volna a kezemet Peter. Rögtön felemeltem a fejemet, hogy lássam az arcát. A szeme lassan kinyílt, és az enyémbe fúródott.

- Én is szeretlek! – suttogja. Én rögtön odahajoltam és megcsókoltam.