45. fejezet

Már úgy egy hete, hogy láttuk azokat a képeket Marcusnál. Mostanában igyekszünk kiélvezni a még hátramaradt napokat. Ma egy 4D-s moziba mentünk. Még életemben nem voltam ilyenen. Jasper és Peter mindenáron akciófilmet akartak nézni, míg én és Luna valami romantikus-vígjátékot. A fiúk viszont azzal érveltek, hogy azt nem érdemes megnézni 4D-ben, ami igaz is, ezért kombináltuk a kettőt. Egy akció-vígjátékra ültünk be. A székem annyit mozgott! Főleg az autósüldözéseknél. Alig tudtam a popcornt enni. Sőt! Az én zacskóm ki is borult az előttem ülő emberre, mire az dühösen rám ordított. Erre meg mindenki lepisszentette, de nem hallgatott el, szóval jöttek a biztonságiak és kivitték. Vicces volt, nagyon! Ezután ettünk egy kínait, majd a fiúk nagy örömére beugrottunk vásárolni.

- Minek kell vásárolni? Hisz nem rég voltatok. – mondja Jasper.

- Elsőszámú szabály! – teszi fel az ujját Luna. – Ruhából sosem elég.

- És amúgy is. – veszem át a szót. – A harca is venni kell valamit nem?

Egy csomó szatyorral hagytuk el a plázát.

- És most hova? – érdeklődünk Lunaval.

- Az meglepetés lányok. – mosolyodnak el a fiúk.

Mielőtt beültünk volna a kocsiba bekötötték a szemünket, hogy ne lássuk az úti célt.

- Szerinted hová visznek? – suttogja Lucy, mire én elkezdtem kuncogni. az egész olyan, mintha elrabolnának bennünket.

- Fogalmam sincs.

Nem sokkal később a kocsi leállt alattunk. Aztán a kocsiajtó csapódásokat hallom, mígnem az én ajtóm is kinyílik majd kisegítenek a kocsiból.

- Most már levehetitek a szemkötőt. – mondja Peter.

Én kapva az alkalmon rögtön lerántottam a kendőt. Egy hatalmas épület előtt álltunk. Amikor elolvastam a nevét sikkantottam egyet, majd Peter nyakába ugrottam.

- Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! – ő meg csak nevetett.

Luna is hasonlóan tett, majd bementünk. Már régóta akartam korcsolyázni, de mindig elmaradt. Anyáék sosem vittek el. Őszintén megvallom, ez rajta van a bakancslistámon. Mondjuk nem vezetek bakancslistát, de akkor is! Nagyon sok ember volt bent. A fiúk kikérték a korcsolyákat, aztán felhúztuk.

- Na, készen álltok csajok? – segítettek fel minket.

- Naná!

Miután betotyogtunk a pályára kezdetét vehette a buli. Korcsolyázni nem is olyan könnyű, mint hittem. Vagyis azt hittem, hogy nehezebb lesz rajta megállni, de ez nem igaz, mert elég vastag a pengéje, viszont elég nehéz felemelni. Peter és Jasper csak úgy süvítettek a jégen, míg én meg Luna épp, hogy csak mentünk. Hogy ne érezze magát egyedül karon fogtam és együtt korcsolyáztunk. Luna elesett, de nem engedett el és húzott magával, így én meg ráestem.

 - Luna! – nevetem el magamat.

- Bocsi! – ő is vihog.

Ezután még együtt mentünk egy darabig, majd külön gyakoroltunk. Én ügyesebbnek bizonyultam, mint Luna. Már szinte száguldottam. Viszont megállni nem tudtam. Annyira beindultam, hogy belementem valakinek a képébe. Próbáltam fékezni, de nem igazán sikerült. És egyszer a semmiből előttem termett valaki, akinek nekiütköztem. Az illető a hátára esett, én meg egyenesen rá. Azt sem tudtam, hogy zavaromban hova fordítsam fejemet, amíg meg nem láttam az illető arcát. Gyönyörű szép kék szeme, és fekete haja volt. Peter volt az.

- Ejnye, kisasszony! Úgy látom ezt még gyakorolni kell! – neveti el magát.

- Fogd be! – nevetek én is, majd megcsókolt.

Ezután kézen fogva korcsolyáztunk tovább.

***

- Tracy! – szólal meg egy hang a sötétségben. – Traaacyyyyy! – hívogat, és én követem.

Egyszerre csak megvilágosodik. És Alex áll előttem.

- Szervusz, hugi! – küld felém egy nyájas mosolyt.

- Alex! Mit akarsz?

- Csak elmondani az információkat. – értelmetlenül néztem rá, mire folytatta. – Csak egy napod maradt Tracy! Holnap lesz a csata Donwerben. Pontosan délután egykor legyetek a fánál, világos?

- Igen! – igyekeztem, hogy a hangom határozottan hangozzon, ami sikerült is.

- Az egyikünk hamarosan meghal! – őrült kacajba kezdett, amitől felállt a szőr a hátamon és hirtelen felébredtem. Az órára néztem. Hajnali egy van. Még egy nap!

- Rosszat álmodtál? – hallom Peter rekedtes hangját. Megfordulok és már vele néztem farkasszemet.

- Mondhatni. Alex volt.