25. fejezet

Már hat napja ugyanazt csinálom. Megveretem magam, majd irány a gyengélkedő. De most már nem csak én fekszek bent, ami lehet, hogy gonoszul hangzik, de jól esik.  Peter is hullafáradtam dől le az ágyba, de sosem beszélünk, mert vagy én alszok, amikor jön, vagy fordítva. Viszont egyre jobb vagyok. Ma hajnalban keltem, szinte fél egykor. Rögtön bementem az edzőterembe és püfölni kezdtem a bokszzsákot. Ez így ment már az utóbbi négy napban. Még Peter adta ezt a tanácsot, ami egész jó is. Már elég sok kékfoltot és sebet szereztem. És, hogy miért nem gyógyítják be? Szerintem az ilyenekre felesleges pazarolni mások erejét. Majd begyógyul. Az ütögetés után még felüléseztem, fekvőtámaszoztam és futottam néhány kört. Azt hinné az ember, hogy ilyenkor elfáradsz, pedig nem. Éppen, hogy ettől leszel fitt. Ki hitte volna, hogy én a tesi gyűlölő még ilyet fogok csinálni. Ezek után lefeküdtem a matracra és vártam, hogy megérkezzen az edző. Nemsokára be is jött.

- Reggelt! – köszön szigorú hangon és feláll mellém a matracra. – Nézzük sikerül e ma!

Mindketten magunk elé tettük az öklünket, majd körbe-körbe kezdtünk el menni. Most nekem kell lépnem. Nem szabad, hogy ő kezdjen. Elé ugrok és beviszek neki egy jobb egyenest, ami az állát érte el, majd a bal kezemmel hasba ütöm. Egy kicsit meggörnyedt. Amíg kifújja magát én hátrébb állok. Majd felegyenesedik és felém szalad. Már megtanultam, hogy hamar elveszíti az önuralmát. Ilyenkor erősebb, de jobban is sebezhető. Hagyom, hogy üssön belém néhányat, majd amikor felém lendítené a kezét és lebukom és megint átbújok a lába alatt. Ő már megszokta, hogy ez a stratégiám, de most gyorsabb vagyok, mint ő. Belerúgok egyet a derekába, amitől ő előre esett. Aztán belerúgok a hasába. A szájából már vér kezd csorogni, amikor is megfogja a lábam és a földre ránt. Rám ül és úgy kezd el pofozni. Próbálom lerúgni magamról, ami nem igazán megy. Már az én számban is érzem a vér ízét. Hát játszunk piszkosan! A kezét lendíti az állkapcsom felé, én meg kinyitom a számat. Ez fájni fog! A keze a számban landol én meg beléharapok. Egy sikítással kihúzza a kezét és leesik rólam. A keze vérezni kezd, én meg kiköptem a számban maradt bőrdarabját. Elszörnyedek. Fúj! Ezt nem gondoltam volna magamról. Jó erősek a fogaim, bát, mintha egy meglazult volna az ütéstől. Amíg ezen töprengek Tara már talpon is volt és hátulról támadott. Ráugrott a hátamra, én meg, hogy leszedjem őt a hátamra estem. Tara felkiáltott egyet. Én gyorsan felálltam, nem akartam megint a földön szorulni. megint engedtem, hogy Tara felálljon, viszont most kár volt. szaladás közben már lendítette a kezét, ami a szememre érkezett. Ezért a bal szememmel csak szürke foltokat láttam. Remek! Neki a keze, nekem meg a szemem lett a vakfolt, de ez szó szerint. Folyamatosan a bal oldalamról támadott és elég jól. Az arcomat már péppé verte, amikor már tényleg megelégeltem. Néha tudom tartani magam, de nekem is gyenge a tűrőképességem. Semmi mást nem csináltam, csak füleltem. Azt mondják, hogyha nem látsz, akkor felerősödik az összes érzékszervünk. Ideje kipróbálni! Még a másik szememet is becsuktam. Aztán hallom a lépéseit. Megint balról jön. Aztán a kezének a suhogását. Most lendíti. Kiteszem a kezemet és elkapom az övét, majd hátra lököm. Közben már kinyitottam a szememet. Már kezdek újra jól látni a ballal. Most én rohanok Tara felé, aki már fel is tette a kezét, hogy védekezzen az ütéseim ellen. Én viszont előtte leguggoltam, és a jobb lábammal kibuktattam, mire ő a földre rogyott. Megint elkezdtem rúgni a hasába, míg be nem csukta a szemét. Oké azt hiszem itt az ideje, hogy én vigyem be most őt a gyengélkedőre. Hátat fordítottam neki, hogy kifújjam magam, amikor meghallom, ahogy fújatni kezd, majd a futását. Én megfordulok és behúzok neki egyet, mire ő végleg kidőlt.

***

Tarát a gyengélkedőn hagyva elindultam körülnézni, hogy milyen a többieknek, gisz edző nélkül nekem nincs edzésem. Még mindig egyetlenegy lélek sincs a folyosón. Aztán ahol elfogtak minket még az elején onnan hallom a zajokat, így hát benyitottam. A felszerelés itt is ugyanaz volt, csak több. És az emberek is többen voltak. Ők egymással harcoltak vagy kézzel, vagy fegyverrel. Volt akinek a bokszszák volt az ellenfele. Jasper is azzal próbálkozott. Beleütött egyet teljes erőből, mire az visszament egyenesen neki. Szegény hátra is esett. Lunát is kiszúrtam, aki egy céltáblára dobált késeket. Ő felé indultam el, miközben Petert kerestem, de őt nem láttam. Luna éppen dobni készült, szóval ezt találtam a megfelelő alkalomnak. Mögé mentem, majd hangosan megszólaltam, miközben a vállához értem.

- Mellé megy!

Erre ő megrezzent és a kés még a falba sem állt bele.

- Ó, te szemét! A szívbajt hozod rám!

Én ezen csak nevetni tudtam.

- Nem vicces! – vágja be a morcit.

- Jól van na. Abbahagyom.

- Na azért. Amúgy szia! – ölel meg.

- Neked is. Veletek nincsen edző?

- Nincs. Milo azt mondta, hogy jöjjünk be a terembe és az összes fegyvert tanuljuk meg használni. És te? Hogyhogy itt? Megint a gyengélkedőről jössz? Mert eléggé úgy nézel ki.

Az arcomhoz nyúltam, majd megszólaltam.

- Nem! Nem talált. Képzeld sikerült legyőznöm Tarát!

- Ááá! Te jó ég! – sikít fel és ad egy pacsit. – Tudtam, hogy megcsinálod?

- Biztos vagy te ebben? – húzom fel a szemöldököm.

- Na, jó! Kételkedtem egy kicsit.

- Persze. – bólintok rá. - És Peter hol van?

- Nem tudom. Még reggel itt volt, de aztán jött Milo és elvitte.

- Ez érdekes. – tűnődöm el rajta. Valamire készülnek.

- Majd rá jössz. – legyint egyet Luna. – Tudod arra gondoltam, hogy úgy is ráérsz és nem edzenél velem?

- Már azt hittem meg sem kérdezel! – mosolyodtam el.