42. fejezet

Ma csajos nap lesz. Úgy is kiakartam kérdezni Lunat, de majd ha eljön a megfelelő pillanat. Vásárolni megyünk a plázába. Szerencsénkre itt van Marcus, aki gondoskodott a pénzről, ugyanis egy vasunk sincs. Végre, ha még csak egy kicsit is, de újra normális lehetek. Először egy fehérneműboltba mentünk be, majd sorra jártuk végig az üzleteket. Néha direkt próbáltunk fel hülyeségeket is, hogy aztán nevessünk rajta. Le is fotóztuk őket. Végül én egy koktélruhát, kér farmert és három pólót vettem meg, plusz fehérnemű. Luna is nagyjából ezeket rakta a kosarába. Egy gyorsbüfébe ültünk be és betoltunk mind a ketten egy hamburgert, majd elindultunk sétálni. Szombat volt, de még így is akadtak emberek az utcákon. Bár inkább az lenne a fura, ha nem, hisz New York egy nagyváros!

- Min gondolkodsz? – zökkent ki a gondolataimból Luna.

- Semmi különösen, csak hogy jó lenne itt élni.

- Az biztos! – mosolyodik el, miközben beállunk a sorba a fagyisnál.

- Ha ennek vége lesz – kezdem bizonytalanul – hová fogsz menni?

- Ezen még nem gondolkodtam. Tudod, a szüleim biztos azt hiszik, hogy elszöktem otthonról, és ha visszamennék hozzájuk… nem tudom, mit szólnának. Félek haza menni.

- Aha, értem. – erre nem igazán tudok mit mondani, szóval nem is faggattam tovább erről. – Egy gépi csoki-vaníliát kérnék! 

- Egy dollár lesz. – a nő nyújtja felém a fagylaltot, amit én elveszek és a tenyerébe nyomom a pénzt, azután Lunaval is eljátssza ugyanezt.

Megcéloztuk a parkot és leültünk egy padra. Ez a megfelelő pillanat!

- És mondd csak! Hogy állsz a fiúkkal? – egy picit meghökkent, de vette az akadályt.

- Hááát… - Habozik! Olyan erősen nézek a szemébe, ahogy csak bírok, végül nem bírta tovább a kontaktust. Ezaz! Én győztem! – Van valaki.

Én csak vigyorogni tudtam, mire Luna felkapta a fejét.

- Te tudtad! – tátja el a száját. – Te tudtad és csak játszadoztál velem?

- A saját szádból akartam hallani. – mondom vihogva, mert ezt az arcot, amit most vágott látni kell! Ő meg bevágta a duzzogó fejet, mire én abbahagytam a nevetést. – Jól van na! Bocsi! Ne haragudj! – rakom a karjára a kezemet, és gyengéden megszorítottam.

- Jól van! – sóhajt – De, honnan tudtad meg?

- Hát… épp felfedező túrán voltam, amikor észrevettelek téged, és épp csókolóztál valakivel. Sajnos a titokzatos idegent nem láttam, mert te takartad.

- Aha! – bólint. – Nos az Jasper volt.

- Hogy mi? Jasper? Az őrült, bohókás fiúról beszélünk?

- Igen róla. – neveti el magát – És amúgy aranyos, kedves és cuki is.

- Hát gratulálok! – mosolyodok el és megöleltem.

Ezután még egy kicsit kóvályogtunk, majd haza mentünk. Luna ajtójában búcsúztunk el.

- Biztos, hogy nem maradsz? – kérdezi Luna.

- Nem, bocsi. Majd máskor. Van egy kis elintézni valóm. – huncutul elmosolyodtam.

- Ó! – vigyorog Luna is.

- Kérhetnék tőled egy szívességet?

- Persze! Mondjad!