- Ne! – ordítok és a hanghullám elterjedt egészen a
látóhatárig, port kavarva maga után. Alex elengedett, mire én talpra estem.
Villámok kezdtek cikázni az égbolton. Színtiszta düh árad szét a testemben, és
én hagyom. Hagyom, hogy felemésszen. Alexet rögtön kiszúrom a tömegből, majd
ráküldök egy halom villámot, és eltalálta. Iszonyú sikítás szakad ki a
torkából. Előszedem a pisztolyomat, majd egyet bele lövök a lábába.
- Lám-lám! – mosolyog. – Kibújt a szög a zsákból! Mégis
hasonlítasz rám! – aztán felé küld egy tűzgolyót, amit elkapok a kezembe, majd
eltüntetem. Mire észbe kapok Alex ismét a fellegek mögé rejtőzött. Én meg utána
iramodtam. Megint a felhők rejtekébe burkolózik.
- Már is elbújsz? – kérdezem hisztérikusan – Hisz még csak
most kezdődik a játék! – nevetni kezdek, mire villámok szelték át az eget,
hozzám közel.
- Én nem bújok el! – terem előttem Warrik dühösen.
- Akkor mutasd meg mit tudsz! – hergelem. Alex sokszorosódni
kezdett, majd körbeállt engem. – Ez nem fog megint beválni. – nevetek. –
ordítok egyet, majd tűz csap ki az egész testemből felperzselve a körülöttem
állókat. Úgy látszik kinyitottam azt a ládát! Az igazi Alex ijedten kap a
karjához, ami megégett.
- Már nem tetszik ez a játék! – ordítja. Hirtelen elém
kerül, majd valamit a szemembe fújt! Csíp. Nem látok semmit! Feljajgatok, mert
megvágta a lábamat. Aztán a vállamba szúrta a kését. Mit kéne tenni? Gyerünk
Tracy! Gondolkozz! Közben újabb vágássorozatot küldött rám, mikor azt hittem
kitértem az egyik elől, rögtön kaptam egy másikat. A kiképzés! Hagyatkozzak az
érzékszerveimre. Menni fog! Lassan egyenletesen kezdek el lélegezni, és várok,
fülelek. Érzem a jelenlétét. Itt van! Előhúzom én is a fegyveremet, majd várom,
hogy ő lépjen először. Felsikítok, mert eltalálta a karomat. A levegőben nehéz
meghallani a léptét. Aztán csodával határos módon meghallottam a szuszogását.
Lágy fuvallat cirógatja a bal oldalamat. Ott van! Érzem, ahogy nekiindul a
következő vágásnak, amikor és kitérek előle és a mellébe vágom a kést. Felnyög.
- Te kurva! – ordítja, miközben kitisztult a látásom.
Ordítva ront felém. Azt hittem, hogy nekem jön, amikor is a semmiből elővett
egy pisztolyt, majd lőtt vele. Mivel későn reagáltam vállon lőtt. Azután
villámmal lőtt felém, mire én tüzet küldtem rá, és a kettő összeütközött,
különböző színekbe borítva az égboltot.
- Jól van! Elegem van! Fejezzük be a kis játékunkat! –
minden erőmet összeszedtem. Megbosszulom Petert, Milot, és mindenki mást!
Hatalmas energia kezdett a testemben áramlani, majd a felhőkből belém csapódott
ezernyi villám. Éreztem, ahogy cikáznak a testemen keresztül, de nem fájt. Jó
érzés. Azután belezúdítottam az összeset Alexbe. Próbált kitérni előlem, de ő
is látta, hogy ez reménytelen. Megcsapta a villám. Fülsüketítő ordítás tört elő
a torkából. Még a csontváza is megmutatta magát. Azután füstölögve zuhanásnak
indult, de elkaptam.
- Ne félj bátyó! Nem hagyom, hogy egyedül menj! – azzal vele
együtt iszonyú sebességgel száguldottam lefelé Alexel a kezemben. És végül vele
együtt a földbe csapódtam. Hatalmas porréteg támadt körülöttünk, valamint a
száraz föld perepedezett alattunk. Alex alattam nyomorog meggyötörten, míg én
fölé kerekedtem. A késem a szíve fölé helyezem.
- Én győztem bátyus! - ő erre nevetni kezdett, mire én
beledöftem a kést a szívébe. Felnyögött, de mosoly terült szét az arcán. Vér
bugyogott fel a szájából, miközben elkezdett beszélni.
- Tudod, bizonyos értelemben, mégis kitéptem a szívedet. –
aztán fennakadt a szeme.
A haragom elpárolgott, főleg úgy, hogy tudtam igaza van.
Gyorsan észbe kaptam. Peter! Félelem vett rajtam erőt. Nem figyeltem a
körülöttem lévőkre. Számomra megszűnt a külvilág. Rohantam a fához, ahol Peter
mozdulatlan teste hevert. Letérdepeltem hozzá.
- Peter! - a karjaimba veszem, miközben körénk gyűlnek az
emberek. – Kérlek Peter! Ne hagyj itt! – zokogom. A kezemet a mellkasára
helyezem, és mindent beleadva próbálom megmenteni, de nem értem el eredményt.
Összeroskadtam legbelül. – Miért nem tudlak visszahozni! Szeretlek! – a vállába
temetem az arcom. Olyan érzés ez, mint amikor a szívedet szögesdrótok veszik
körül. Mintha ezer kést döfnének belé. Mintha… kitépnék! Csak sírok és sírok.
Aztán, mintha… mintha megszorította volna a kezemet Peter. Rögtön felemeltem a
fejemet, hogy lássam az arcát. A szeme lassan kinyílt, és az enyémbe fúródott.
- Én is szeretlek! – suttogja. Én rögtön odahajoltam és
megcsókoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése