- Biztos, hogy jó ez így? -
Mutatok végig magamon.
Egy fekete crop top és egy
ugyanolyanszínű bőrnadrág van rajtam. A hajam kiengedve és egy kis smink az
arcomon.
- Nem egészen. – jön
közelebb hozzám. – Egy kis vörös rúzs még hiányzik.
Azzal fogja és rákeni a
számra. Ahogy néztem magam a tükörben magabiztos lettem. Egy csinos csaj
vagyok. Jó lesz ez!
- Hé biztos, hogy tetszeni
fogsz neki. Szóval ideengedhetnél a tükörhöz, hogy kifésüljem a hajam. – lök
arrébb Luna.
Leülök a matracra, amikor
is felfogtam, hogy mit mondott.
- Tetszeni? Kinek akarnék
tetszeni?
- Peternek. – vágja rá
fésűvel a kezében.
- Nem is igaz!
- Ühüm. – feleli
hitetlenkedve.
- Jól van, na! Igen!
- Tudtam! – teszi le a
fésűt és mellém ugrik az ágyra. – Mesélj! Mi volt köztetek eddig?
- Csak egy csók.
- Egy csók? – szinte
sikítja az utolsó szót. - És milyen volt?
- Felemelő érzés, mintha a
fellegekben járnál. Olyan, mintha csak ti ketten lennétek a világon. Minden
megszűnik létezni körülöttetek, csak ti vagytok.
Visszagondolok az első
csókunkra. Aztán meg csak Petert látom. A ragyogó kék szemét, a sötét haját.
Azt hiszem… beleszerettem.
-Hagyd abba, mindjárt bőgni fogok.
- Hahaha! – dobok neki egy
párnát.
Mire ő meg nekem vágja.
- Harcolni akarsz? Akkor
harcoljunk! – azzal csikizni kezdem, mire ő már visítani kezd.
- Jól van elég, elég! Kérlek!
Eleget téve a kérésének
abbahagytam. Ő felült és levegőért kapkodott.
- Jól van. – liheg még
mindig – Azt hiszem ideje mennünk.
És ezzel kezdetét veszi a
parti.
***
A terem egyáltalán nem
hasonlított a reggel önmagára. Csak egy diszkó gömb adott világítást, ezzel a
szoba különböző színekben pompázott néhol. A zene dübörgött a hatalmas
hangfalakból, és persze ki már lett volna a zenefelelős, mint Jasper. Egy csomó
ember táncolt, és csak néhányan ültek a székeken. Peter Jasper mellett állt és
puncsot ivott. Egy farmert viselt és egy felsőt. Ugyanúgy nézett ki, ahogy
eddig is.
- Hé! Menj oda hozzá! -
toszogál Luna.
- Jól van már! – megfogtam
a kezét és magammal vonszoltam a nagy tömegen keresztül.
- Hé! Én nem megyek! –
ellenkezik.
- Ó dehogynem! Egy darabig
elkísérsz.
A táncparketten észrevettem
Milot is, aki éppen Taraval táncol. Vajon mi lehet kettőjük között? Áh! Majd
kiderítem. Már nem kellett sok, hogy odaérjünk a fiúkhoz.
- Most már mehetsz amerre
látsz. – engedem el Lunát.
- Ó mi rendes vagy!
Ezzel elváltak útjaink. Jól
van szedd össze magad. Menni fog. És azzal tovább mentem. Már Peter is
észrevett.
- Sziasztok! – köszönök
nekik.
- Helló! – mondja Jasper.
- Tracy! Egyszerűen
gyönyörű vagy! – feleli Peter
- Köszi!
- Nem táncolunk?
- De! Dehogynem!
Peter megfogta a kezemet és
a táncparkett felé vitt. Valahol a közepe táján megálltunk és elkezdtünk
táncolni.
- Tudod, mióta az edzéseid
tartanak nem igazán tudtunk beszélgetni.
- Tudom, és sajnálom is.
- Ugyan már! Nem kell!
- Akkor jó!
- És most lelassítunk egy
kicsit! – üvölti a mikrofonba Jasper.
Egy lassú zene kezdett el
szólni. Én átfogtam a kezemmel Peter nyakát, míg ő a derekamra tette a kezét.
Ha lehetne, így maradnék vele örökre.
- Tudod, már elakartam
mondani…
- Ne! Ne beszélj. Most ez
így tökéletes. – szakítom félbe szegényt, de nem akarom, hogy elrontsa ezt a
csodálatos pillanatot.
Nem sokáig szólt már ez a
zene, szóval amikor vége szakadt ittunk egy kicsit. Éppen a poharam alján
jártam, amikor valaki ráüt a hátamra, melynek hatására félrenyeltem a puncsot,
a maradékot meg visszaköptem a pohárba.
- Hé!
- Bocsi! – mondja a
mellettem álló Milo. – Jól mulatsz?
- Aha. Megvagyok.
- Akkor jó. Jössz táncolni?
- Persze!
Vele is táncoltam, akkor
Lunával is, sőt még Jasperrel is, aki egyáltalán nem tud táncolni, szóval nekem
egy kicsit kínos volt, de nem mondtam neki nemet… kibírtam.
A pától már egy kicsit kótyagos volt a fejem,
amikor végre a szobámba értem, ahol Peter már a matracon feküdt.
- Szia!
- Szia! – ül fel.
- Hát te? Hogy-hogy itt?
- Úgy voltam vele, hogy
elég volt nekem a bulizásból.
- Megértem. Nekem már fáj a
lábam.
Leültem Peter mellé,
miközben lerúgtam a lábamról Luna magassarkúját. Aztán megfordultam, hogy Peter
szemébe tudjak nézni.
- Mit akartál mondani? Tudod,
miközben táncoltunk.
Peter közelebb hajolt
hozzám és megcsókolt. A csók lágy volt és kellemes. Elváltunk.
- Semmi különöset.
Aztán újra megcsókolt, de
már szenvedélyesebben. Én sem bírtam magammal. Még többet akartam belőle. A
falhoz nyomott. Minden porcikámban éreztem őt. Aztán lement egészen a nyakamig.
Egy sóhaj jött ki a számból, mire ő ismét ott kezdett el csókolni. Átkaroltam a
nyakát. Ő a hátamon végighúzta a kezét, aztán leszedte rólam a felsőt, míg én
az ő pólóját húztam le. Így folytattuk a csókolózást. Mire észbe kaptam már
mind a ketten meztelenek voltunk. A hajába túrtam, miközben a lábamat
átkulcsoltam a derekán. Az ágyra fektetett. Fölém tornyosult és így
csókolóztunk tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése